Üdv,itt az első rész.
~Rebeka~
-Horváth Rebeka!-a tanárra nézek,majd sóhajtok.
-Igen?-kérdezem,szerintem normálisan.
-Nem figyel az órán,és még Ő mer ilyen hangsúllyal beszélni! Pf,fel vagyok háborodva édes lányom! Az ellenőrződet az asztalomra ki is hozhatod!-kiabál velem (szokás szerint) Gulyás Edit,a helyettesítő tanárunk. Értem én,hogy nem csíp,de azért ez már sok. Remélem a magyar tanár,Ilona néni gyorsan meggyógyul....
Megfogom az ellenőrzőm,majd felállok és lassan kisétálok. Nem fogok sietni. Ledobom az ellenőrzőm az asztalára és rámosolygok. Barátaim visszatartják a röhögést. A tanár egyre dühösebb. Én meg egyre boldogabb vagyok. Megfordulok és ugyanolyan lassan visszasétálok a helyemre. Viki,legjobb barátnőm (nővérkém után,persze),piros fejjel,könnyezve néz rám,miközben próbálja visszatartani a nevetését. Válaszul csak vállat vonok,és az órára nézek. 10 perc és szünet. Éljen. Edit még szívatni próbál,de rá se hederítek. Óra végén oda hív magához.
-Kedves Rebeka....-kezdi.-nem írok be,egy feltétellel.
-Éspedig?-vonom fel a szemöldököm.
-Nem tetszik a stílusod.....-mormogja de nem érdekel. Csak az ajánlat. Ha még egy beírást hazaviszek....Anyuék kinyírnak.-Szóval,a könyvtárban fogsz segédkezni 1 hétig mindennap az óráid után,1 egész órát.
Nane. Ne. Nene. A könyvtáros nő borzasztó. Idegesít a hangja,nemhogy még vele legyek! Már vágnám rá,hogy nyugodtan beírhat de akkor eszembe jutnak Anyuék. Nem akarom őket kikészíteni,rá kell bólintanom.
-Rendben-felelem,és elveszem a felém nyújtott ellenőrzőt.
-Ma már mehetsz is-vigyorog rám ijesztően,aztán otthagy. Kifújom a levegőt,bele túrok barna hajamba,és megfordulok. A többiek kérdőn figyelnek. Odamegyek és vázolom a helyzetet.
-Te szegény-grimaszol Réka-itt maradjunk veled?-ajánlja fel kedvesen,de megrázom a fejem.
-Nem kell miattam szívnotok,majd csak túlélem valahogy.
-Telefon kapcsolatba leszünk-vágja rá Máté,mire kiröhögöm.
-Nemhiszem,hogy megengedik.hogy veletek beszélgessek.
-És téged mióta érdekel,hogy mások mit mondanak?-néz rám sötét barna szemeivel Szabi.
-Hát....-gondolkodok el-igaz. Majd megpróbálom.-biccentek.
-Rebii-ragadja meg a kezem Viki-mosdóóóó-és már arrébb is rángat.
-Jólvan,eressz már el....-morgok-na mivan?
-Wáá-síkítja halkan-annyira cukiii.
Megrázom a fejem. Barátnőm 2 éve szerelmes Szabiba. Tipikus reménytelen szerelem. Szabit abszolút nem érdekli,de Ő reménykedik. Most nagyon jó "BFF" lehetek,de ezt Ő is tudja.
-Viki,-kezdem lassan-figyu....
-Jó tudom,de reménykedni lehet,nem?
-Fölöslegesen pazarlod az energiád.
-Nem érdekel. Majd ha te is szerelmes leszel-itt megpöcköli az orrom-rájössz,hogy milyen varázslatos ez az érzés.
-Nem akarok reménytelenül szeretni-rázom a fejem vihogva,mire fejbe csap.
-Idióta!-de Ő is nevet.
Miután végeztünk a mosdóban,pont becsöngettek.
-Milyen óránk lesz?-kérdezem unottan.
-Izé....-kezdi de megtorpan. Tekintetemmel Szabit keresem,akkor szokta ezt csinálni.
-Mivan?
-Basszus tesi-suttogja. Végig nézek magamon. Fekete,térdben kivágott farmer,fehér,fekete "I don't care" feliratú háromnegyedes ujjú felső. Végig nézek rajta. Világos kék farmer,rózsaszín rövidujjú és fehér balerina. Nekem kivasalt,hosszú barna haj,baloldalt frufruval. Neki hosszú hullámos haj,középen elválasztva. Az én szemem világos zöld,az övé sötét barna. Igen,kétségkívül hülyén nézünk ki egymás mellett. Tökéletes ellentétek vagyunk,mégis "BFF"-ek. Mindegy.
-Siessünk-feleltem és már rohantam is az osztályunkhoz. Persze Ő be előzött. Végülis,Ő jár futni,nem én. Felkapta mindkettőnk tesi cuccát,aztán már sprinteltünk is le a lépcsőn. Szerencsére Vanda néni,az őrült tesitanár,késett.
-Hol voltatok???-szólt ránk Anna dühösen-azt hittem elkéstek!
-Sorry,Anna. Tömeg volt a klotyóban.-vontam vállat,mire Ő elzavart öltözni. Villámgyorsan átöltöztünk,én épp a cipőmet kötöttem amikor Vanda belépett.
-Gyerünk lányok!-kiáltotta,mintha épp a háborúba küldene minket....
Tesin semmi értelmes nem volt,azt leszámítva,hogy szokás szerint lassú voltam. Sose ment a tesi,abból mindig négyes voltam. De csak abból.
Az utolsó óra jött,szerencsére. gyorsan eltelt a nap,csak 5 óránk volt. Kezdtem volna örülni,amikor eszembe jutott Editke....francba. Meg kéne keresnem,hogy haza futok enni.
-Viktóriaaa-kiáltottam-gyere már el velem Edithez!
-Megyek veled.-állt fel hirtelen Szabi,én meg furán néztem rá.-Hugyoznom is kell,amíg én bemegyek beszélsz Edittel.-lökött ki az ajtón. Láttam Viki fura arckifejezését,amire egy még furábbal válaszoltam.
-Miről akarsz vele beszélni?-kérdezte.
-Haza kéne mennem kajálni,de szólók neki,had örüljön.
-Jaa. Értem. Na én lépek pisálni,várj meg,ha előbb végzel.-és ezzel már ott is hagyott.
Kopogtam.
-Igen?-lépett ki az ajtón Judit néni,a fizika tanár.
-Gulyás Edit tanárnőt keresem.-válaszoltam unottan.
-Azonnal szólók neki.-tűnt el,és már meg is jelent Editke. Olyan gyors mint egy szellem....
-Mit szeretnél?-sóhajtott.
-Csak hatodik óra után tudok menni a könyvtárba,haza kell mennem ebédelni.-feleltem.-Legyen szíves elengedni.-tettem hozzá. Sóhajtott,de végül bólintott.
-De itt legyél! Ellenőrizni fogom!
-Persze,tanárnő,köszönöm-hagytam ott,és megláttam Szabit,amint a falnak támaszkodva várt. Barna haja a szemébe lógott,és mosolyogva várt.
-Na?-kérdezte.
-Elengedett-húztam ki magam büszkén,mire csak kiröhögött. Vissza mentünk az osztályba,Viki egyből le is támadott.
-Mi a fasz volt ez???-esett nekem,mire védekezően felemeltem a kezem.
-Héé,nyugii. Figyu,elkísért,és?
-Engem nem szokott!-kapott hisztérikus rohamot,mire csak sóhajtottam.
-Figyeeelj-kezdtem lassan,és hosszan elnyújtottam a szót-nem bántásból,de veled sose volt olyan jóba,mint például velem.-most Ő sóhajtott.
-Igazad van.....bocsi-ölelt meg kiskutya szemekkel. Elmosolyodtam,és megráztam a fejem.
-Semmi baj,te őrült.-nevettünk. Hát igen,eddig tart nálunk egy veszekedés. Vikivel ugyanúgy ellentétek vagyunk,mint a Zsófival. Megszólalt a csengő,kezdődött az utolsó óránk. Mondjuk matek. Amit utálok. Fúj. De legalább az ének elmarad. Az lenne a hatodik óránk,csak a tanár beteg,és elengedett minket. Köszönjük Rita néni!
Vilma néni,a matektanárunk (a neve szörnyű,meg az is amit tanít,de alapból bírom) kevés házit adott,ennek ismét nagyon örültünk. Óra után gyorsan összepakoltam,elköszöntem a többiektől,csak Vikire kellett várnom. Egy buszhoz megyünk,csak nem ugyanazzal. Egymással szembe van a két megálló.
-Rebi-érintette meg egy kéz a vállam-Merre mész?-Szabi volt. Vikire pillantottam,aki a szeme sarkából minket figyelt.
-A Fő tér felé-feleltem.
-Én is. Nem baj ha elkísérlek?-kérdezte én meg teljesen ledöbbentem Mi ütött ebbe??
-Ööööö.....izéé...-dadogtam-dehogy,gyere nyugodtan,a Viki is jön.-eddig csillogó szeme most elhalványult,és barátnőmre pillantott.
-Jah...értem...
-De gyere nyugodtan-ragadtam meg a karját. Most össze szervezem őket.
-Vikiii,a Szabi is jön,haladj mááár.
-Jövök-lépett oda hozzánk és hárman indultunk el. Áááá,dehogy éreztem magam hülyén! Szabi ment középen,beállítottam középre,igazából.
-Na és,mit csinálsz ma délután?-érdeklődött Vikitől Szabi zavartan,én meg elvigyorodtam. Viki piros lett és vállat vont.
-Hát....semmi különöset...ma nem lesz atlétika se...szerintem csak otthon fogok unatkozni. És te?
-Szerintem én is.-ééés itt megakadt a beszélgetés,de szerencsére megláttam a buszom,végre kettesben hagyhatom őket.
-Na,ott buszom,megyek is-nyomtam egy puszit Viki arcára,meglöktem Szabit,és már futottam is-ja és Viki,a telód figyeld ha hazaértél-vigyorogtam,mire barátnőmön láttam,hogy legszívesebben bemutatott volna,de tovább futottam,mivel az a rohadt buszmegálló messze volt. A két buszmegálló nem teljesen egymás előtt volt,kicsit arrébb voltak egymástól,mi kb félúton álldigáltunk. Pont oda értem a buszra,konkrétan felestem. Persze,tele volt fiatalokkal a busz,de ez se érdekelt. A busz sofőr mellett egy csávóka állt,kinyújtotta felém a kezét,hogy segítsen felszállni.
-Kössz-mutattam meg a bérletem a sofőrnek,és leghátulra vonultam és bedugtam a fülesem. Gyorsan odaértünk az én megállómhoz,aztán sprinteltem is haza.
Senki se volt otthon,a Zsófinak 6 órája volt,szóval ehettem egyedül. Evés közben megpitttyent a telóm. Viki volt az.
"Idióta!!"-írta.
"Szép kis köszöntés"-feleltem.
"Jajj hagyj máááááár,figy miután elhúztál megvárta velem a buszt,aztán elment *-*"-írta egyből.
"Dejóó tessék,én segítettem az egymásra találásotokhoz"
"Hahaa"
"Na megyek,sietnem kell még vissza,ha hazaérek írok,szia"
"Oks,sziaa"-és már ki is nyomtam a Wi-fit a telómon,és siettem is egy kisebb táskába bepakolni a cuccaim. Miután végeztem,indultam is vissza a buszra. A suli üres volt,még volt pár perc a hatodik órából. Lassan felsétáltam a könyvtárhoz,ami a második emeleten volt,a mi termünkkel szemben. Leültem ott egy padra,és vártam a csengőt. Nagyon hülyén nézhettem ki. Mindegy. Gondolatmenetemet a csengő szakította félbe,és lassan feltápászkodtam. Nyitódtak az ajtók. A mi termünk környékén a könyvtáron kívül még a 11.F és az 5.G volt. Ja,azt nem mondtam,hogy kisgimi is van a suliban,szóval én kisgimis vagyok. Néztem a sok gyereket,aztán hirtelen egy magas,szőkés-barna 11. F-es fiú állt meg unottan. Sötétzöld szemével engem figyelt,miközben rágózott.
-Rágót?-kérdezte.
-Köszi-nyújtottam a kezem. Bekaptam a mentolos rágót.
-Kovács Dávid,11.F-nyújtotta kezét.
-Horváth Rebeka. 8.G-válaszoltam-neked is be akartak írni,vagy miért vagy itt?-érdeklődtem. Helyes srác volt.
-Ja-fújt egy rágógumi-lufit-vagy beírás vagy itt maradok óra után. Ezt választottam. Gondolom,akkor neked is ezt ajánlották fel.
-Aha-bólintottam-Miért akartak beírni?
-Puskáztam-grimaszolt,én pedig nevettem-És neked?
-Nem figyeltem,meg Gulyás volt velünk,aki amúgy is utál,szóval jah.
-Editke ki nem utál?-tette fel nevetve a költői kérdést és én vele nevettem,de ekkor megjelent a könyvtáros nő.
-Szerbusztok,gyerekek-mondta idegesítő hangján. Dávid meglökte kezem,láttam,hogy mosolyog.
-Jónapotkívánok-feleltük egyszerre. Ekkor befordult a sarkon Editke.
-Csodálatod!-morgott-Kovács Dávid,hogy kerülsz te ide???
-Németh Attila tanár úr küldött ide puskázás miatt,tanárnő.
-Értem-sóhajtott,és rám nézett-a két balhés. Csodálatos. Veronka drága,szóljon csak,ha rendetlenek!-és már ott se volt. Szegény Veronka. Egy pillanatra megsajnáltam. De aztán megint megszólalt. És az a pillanat jó messzinek tűnt.
-Akkor,gyertek gyerekek-Dávid előre engedett,és beléptem a könyvtárba. Szeretek olvasni,de a suli könyvtárában még sose voltam. Csak a városiba.
-Pakoljátok ki először az új könyveket-adott két hatalmas dobozt,és ott is hagyott minket.
-Jó munkát-vágott megint grimaszt Dávid,én meg rámosolyogtam.
-Nekedis-és már el is tűntem a könyvespolcok között.
Kb. fél óra rakodás után suttogást hallottam.
-Dávid?-kérdeztem halkan.
-Gyere már ide-szólt.
-Mivan?
-Basszus,bealudt a Vera-röhögött. És tényleg. Veronka nyitott szájjal szundikált a székében.
-Felkeltem-vihogtam,és a nőhöz léptem,majd meglöködtem.
-Veronka néni....eltetszett aludni.
-Jajjj sajnálom,vissza pakolni!-szólt rám,mire Dáviddal mindketten röhögni kezdtünk,de eltűntünk a polcok között.
-Ez beteg-suttogta.
-Igen.-vigyorogtam. Aztán visszamentünk pakolni. Megkerestem a J betűt,és próbáltam bepréselni a könyvet a sorba,amikor a könyvek mögött megláttam egy másik könyvet. Összeráncolt szemöldökkel olvastam el a hátulját. Felkeltette az érdeklődésem. Egy anorexiás lányról szólt. Törökülésben leültem a földre és olvasni kezdtem,egészen addig amíg valaki ki nem vette a kezemből a könyvet.
-Végeztünk-mosolygott Dávid,és segített felállni.
-Megvársz?-kérdeztem hirtelen.-Csak megkeresem a táskám-de igazából csak eldugtam a könyvet másnapra.
-Persze-mosolygott.
Elrejtettem,és már mentem is utána.
-Merre mész?-érdeklődött.
-Hát....busszal kéne mennem. Fő tér.-feleltem.
-Én a koleszba megyek.-húzta el a száját. Ellentétes irány.
-Hát,akkor majd még találkozunk.-mondtam zavartan.
-Persze-vágta rá,elköszöntünk egymástól és hazamentem. Otthon elmeséltem,hogy jártam,Anyu meg lecsesett. Semmi se tetszik neki. Bezzeg a Zsófit sose szúrja le. Csak sóhajtozom,úgy csinálok,mint akit nem érdekel. De ez nem igaz. Sok mindenre mondom,hogy nem érdekel,de ezzel magamnak is hazudok. Igenis érdekel,mit gondolnak rólam az ismeretlen emberek,az ismertek. Érdekel,hogy Anyu lecsesz. De mindegy is.
Megírtam a házim,aztán Zsófiival megbeszéltük a napunkat. Szokás szerint ötösöket kapott,főleg azokból amik nekem nem mennek (matek,fizika,kémia),ami Anyunak szintén szemet szúrt.
-Miért nem tanulsz jobban? Bezzeg a Zsófi,amikor veled egyidős volt,színötös volt. De te nem,veled csak a baj van! Ezek a jegyek! A reál tárgyakból javíts!-bezzeg azt nem veszi észre,hogy minden másból színötös vagyok.
Éjjel nem tudtam aludni. Folyamatosan Anyu szavai visszahangzottak a fejemben. Aztán felálltam-elkezdtem tanulni. Hajnali háromkor aztán lefeküdtem. 3 órát alszok csak,de most mindent tudok. Büszke vagyok magamra-Anyu egy szót se szólhat. Boldogan aludtam.
-Rebeka-rángatta le rólam Apu a takarót. 6 óra. Úristen,nagyon álmos vagyok.
-Megyek,megyek-csapkodok,és elfordulok-csak még 5 perc.-bólogattam kicsit,aztán kimentem reggelizni,szokásos müzli. Utána fogmosás,aztán megnéztem mit vegyek fel. Végül a Nirvana pántosom mellett döntöttem,a tegnapi farmerral és bakanccsal. A hajamat kivasaltam,majd szokás szerint sötétbe varázsoltam a szemem,ami szempillaspirálból és tusból állt. Előkerestem a szegecses karkötőmet,és leültem az előszobai kanapéra.
-Zsóófi máár-sóhajtottam-sieeess,lekéssük a buszt.
-Itt vagyok-lépett ki a szobájából,világoskék farmert,és egy narancssárga "Belive" feliratú bő felsőt viselt,fekete balerinával.-Jó vagyok így?-kérdezte.
-Ahha,és én?-álltam fel.
-Hát,szokás szerint sötét vagy-bólintott.
-Akkorjó-bólintottam én is elégedetten,majd felkapva az Ő zöld,és az én fekete hátizsákom,kiléptem a házból,az udvaron meg odadobtam neki. Megpusziltuk Aput,és mentünk a buszmegállóhoz,ami egy utcával volt csak arrébb.
-Április van,süt a nap,hogy nincs meleged??-nézett rám értetlenül Zsófi.
-Nincs. Így érzem magam jól.
A suli gyorsan eltelt,Dáviddal minden szünetben beszélgettünk,Viki pedig Szabival próbált. A könyvtárban folytattam a könyvet,Anyu egyre jobban ki készített,hiába hoztam lassan mindenből négyest vagy ötöst. Az egész hét kb ugyanúgy telt,szerdára pedig a könyvet is befejeztem,nagyon tetszett.
(Ebben a részben még nem jelent meg Zsófi alakja,a következő részekben Zsófinak nagyobb szerepe lesz. Ja és lehet még a következő rész előtt lesz egy olyan,amiben a szereplőkről lesznek képek. Üdv,majd találkozunk:Becca Dream
Név:Horváth Rebeka
Név:Horváth Zsófia
Név:Takács Viktória
Név:Farkas Benjamin
Név:Szabó Réka
Név:Varga Máté
Név:Molnár Kincső
Név:Balogh Evelin